A Luther Kiadó vázlatos története

A második világháború előtti időszak

A 20. század első felében nem volt önálló lap- és könyvkiadója a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. A kiadványszerkesztést és a kiadói feladatokat az egyházhoz kapcsolódó egyéb szervezetek, egyesületek, szövetségek végezték, mint például a ma is működő Luther Szövetség és a Fébé Egyesület. Bár az 1925-ben útjára bocsátott Lelkipásztor és az 1935-ben indult Evangélikus Élet rendszeresen megjelent, de szervezett központi egyházi kiadói háttér nem volt mögötte; az egyházi könyvek, kiadványok is ilyen módon, központi egyházi tervezés és koncepció nélkül, valamennyire esetlegesen jelentek meg egészen a második világháború utáni időszakig.

 

A második világháború utáni időszak

1948-ban hozták létre az egyház országos adminisztrációjának részeként azt a kiadóhivatalt, amely Egyetemes Sajtóosztály néven kezdte meg működését, majd a későbbiekben az Evangélikus Sajtóosztály megnevezést tüntették fel a kiadványokban.

A szocialista diktatúra évtizedeiben az egyházak könyvkiadói tevékenysége – sok más alapvető egyházi terület mellett – erős államhatalmi kontroll alá került. Az egyházakat állami restrikciókkal sújtották, intézményeiket és ingatlanjaikat államosították, társadalmi szerepvállalásuk mozgásterét drasztikusan leszűkítették. Az egyházak szisztematikus közéleti elszigetelése egy általános, hivatalos állami ideológia szintjére emelt egyház- és vallásellenes tendencia állandó megnyilvánulásaként határozta meg a diktatórikus állam egyházakhoz való elnyomó viszonyát. Rövid és hosszú távon egyaránt az volt a cél, hogy az egyházak missziós törekvéseit és lehetőségeit gyakorlatilag lehetetlenné tegyék.

Ennek az ideológiának a jegyében az egyházi és az egyházakhoz kötődő egyesületeket és szövetségeket sorra felszámolták, és az egyházakat arra kötelezték, hogy különféle kiadói tevékenységüket egyetlen központi szervezeten keresztül végezzék. Így lehetővé vált az állam számára, hogy közvetlenül gyakoroljon kontrollt az egyházak könyvkiadása felett. Az egyház által kiadni szándékozott minden egyes könyv megjelentetéséhez az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) engedélye kellett. A direkt cenzúra mellett a kiadványok száma és a kiadói tevékenység volumene is erősen limitált volt, így a pártállami rezsim évtizedeiben az egyház iratterjesztésen keresztül megkísérelhető „külső” missziója, egyház- és gyülekezetépítése gyakorlatilag megbénult. A könyvkiadás leszűkített mozgástere épp csak arra maradt elegendő, hogy a belmisszió minimális igényeit – többé-kevésbé – kielégítsék. Az evangélikus egyház legfontosabb publikálási és sajtótevékenysége – a legalapvetőbb kegyességi és teológiai irodalom beszűkített keresztmetszete mellett – az Evangélikus Élet című hetilap hasábjain folyt. A diktatúra fokozatos enyhülésével az egyházi könyvkiadás mértéke csak lassan és kis lépésekben tudott növekedni.

Jelentős előrelépésnek tekinthető az az 1983-ban bekövetkezett változás, amikor az evangélikus egyház engedélyt kapott arra, hogy saját adószámmal lássa el az Evangélikus Sajtóosztályt, és önálló gazdálkodási egységként – származtatott jogi személyként – működtesse. Ez már az enyhülés időszakának egyik jele volt, amikor kisebb fellendülés volt tapasztalható a könyvkiadás területén, és viszonylag többféle egyházi kiadvány jelenhetett meg.

Ez a működési és szervezeti forma nyert megerősítést a rendszerváltozást követően, amikor az újonnan alakult demokratikus államberendezkedés új törvényei között az is szerepelt, amelyik meghatározta a „származtatott jogi személy” kategóriáját. Az Evangélikus Sajtóosztály tehát az egyház által fenntartott, önálló gazdálkodási egységként folytathatta kiadói tevékenységét a politikailag immár szabad országban, amelyben az állam világnézeti alapon egyetlen szervezetet sem korlátozott.

 

A rendszerváltás utáni korszak

A rendszerváltást követően, a ’90-es években jelentős mértékben megnövekedett az egyházi könyvkiadás volumene, kezdett átalakulni és kibővülni a kiadványok palettája, s az egyházi közélet fellendülésével párhuzamosan az egyházon belüli növekvő olvasói igények is egyre nagyobb mértékben jelentkeztek. Kezdetben ez igen nehezen teljesíthető kihívást jelentett, hiszen a korábbi korlátozások viszonylag friss hatása miatt nem volt könnyű megszervezni és kialakítani a fokozódó egyházi könyvkiadás megfelelő szakmai bázisát. Az egyházi közoktatás újraindulásával biztosítani kellett az új hittankönyvsorozatok megírásának, szerkesztésének és rendszeres megjelenésének teljes körű szakmai hátterét, amely kezdetben a sajtóosztály kiadói kapacitását nagyrészt lekötötte. A misszió szempontjából jelentős lelkiségi irodalom egy-egy kötete csak lassú ütemben került olykor a polcokra, miközben a hittudományi kutatásban nélkülözhetetlen teológiai szakirodalom kiadása – különösen a nyugat-európai mennyiséggel összehasonlítva – még sokáig óriási lemaradásban volt, s az égető hiányt leginkább más egyházak nagyobb kapacitással bíró kiadói (protestáns téren a Református Sajtóosztály, majd Kálvin Kiadó) próbálták valamelyest enyhíteni.

Kulcsfontosságú mérföldkő a Luther Kiadó történetében a 2001-es vezetőváltás éve, amikor a könyvkiadás szakmaisága mellett mélyen elkötelezett fiatal vezető került az Evangélikus Sajtóosztály élére Kendeh Kirchknopf Péter személyében. Az ő vezetése alatt vette kezdetét mind a lap-, mind a könyvkiadás terén a mélyreható szakmai átszervezés, építkezés és fejlesztés időszaka. A megújulás egyik jele volt az is, hogy egy évvel a vezetőváltást követően (2002) az Evangélikus Sajtóosztály nevet az egyház megváltoztatta Luther Kiadóra.

 

A jelen

A 2001-ben kezdődő ciklusban jelentősen megnövekedett a megjelent és az olvasók kezébe kerülő könyvek száma. A korábban jellemző évi 4-5 könyv helyett évente átlagosan 15-20 könyv jelent meg a Luther Kiadó gondozásában, összesen több, mint 330 ezer példány, amelyeknek mind tartalmában, mind megjelenésükben szembetűnő szakmai fejlődés volt tapasztalható. Ebben az időszakban sikerült először „evangélikus sikerkönyveket” kiadni, amelyek több ezres kiadást is megértek (pl. Reményik Sándor összes verse, a Visszhang c. imádságos kötet, Ajtórésnyi zsoltár, Lélegzetvétel, Fényforrás, Jelzőtűz stb.). A kiadói munka voltaképpen ebben az időszakban vált képessé arra, hogy katalizátora lehetett az új evangélikus hittankönyvcsalád szerkesztési és kiadási munkálatainak, és mára majdnem minden évfolyamon tanulók számára modern, teológiai és pedagógiai szempontból is szakszerű hittankönyvek állnak egyházunk hitoktatóinak rendelkezésére. Az evangélikus kegyességet érintő fontos változás volt, hogy a közelmúltban először új köntöst kapott az Evangélikus énekeskönyv, majd a kötet régi anyagát (a kottákat és szöveget) digitalizálták, és ezt követően az interneten is elérhetővé és letölthetővé tették.

A legnagyobb olvasói igény – egy spirituálisan egyre sivárabb korban érthetően – a sajátos evangélikus lelkiségi irodalom iránt mutatkozott, ezért a Luther Kiadó megjelentetett kiadványainak legnagyobb része ezt az igényt igyekezett kielégíteni. A kiadó könyvkiadási ágazata önmagában tekintve ebben az időszakban anyagilag is végig nyereséges tudott maradni.

A gyülekezetekkel való kommunikáció és a missziói szemléletformálás szempontjából a 2001–2010 közötti időszakban az Evangélikus Élet című hetilap volt az, amely a kiadói munka fejlesztésének prioritási listáján az első helyen szerepelt. A szervezeti fejlesztéseken túl elsősorban a lap mélyreható tartalmi megújulása, frissességének biztosítása, az oldalszámbővülés és a modern megjelenés mind olyan feladatok voltak, amelyekhez az elengedhetetlen szakmai hátteret folyamatosan biztosítani tudta a kiadó. Az átalakuló lap sok esetben vitákat és konfliktusokat is kiváltott, ugyanakkor éppen a vitás kérdések felszínre hozatalával maga is részese, sőt katalizátora és fóruma lehetett a hazai evangélikusság teológiai, kegyességi párbeszédének, spirituális kérdésekről folyó nyílt vitájának. A fejlesztésre irányuló erőfeszítések nem maradtak eredmény nélkül, ugyanis több, egyházunkon kívüli – köztük szakmai – helyről is megfogalmazták azt a véleményt, hogy az egyházi hetilapok közül magasan kiemelkedik az evangélikusok lapja.

Az Evangélikus Élet 85 évfolyamon keresztül volt a Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja. 2016-tól, a 86. évfolyamtól a lap jellegében és formájában egyaránt megújult, és kéthetente jelenik meg magazin formátumban.

A Luther Kiadó sikeres és komoly eredményeket produkáló éveket tudhat maga mögött, amely időszak alatt sok területen az alapoktól kellett felépíteni az egész kiadó és a szerkesztőség munkáját. A folyamatos átalakítás során mindig voltak olyan kiemelt területek, amelyekre a meglévő energiákat koncentrálni kellett. A 2001-ben történt vezetőváltás után folyamatosan derült ki, hogy a kiadó pénzügyi helyzete és a megfogalmazott fenntartói és szakmai elvárások együttesen olyan helyzetet eredményeznek, amelyben a kiadó, közelebbről az Evangélikus Élet finanszírozásában gyökeres változásnak kell bekövetkeznie a stabilitás fenntartásához.

Az elmúlt években több fenntartói konszolidáció is végbement, amelynek utolsó fázisa szoros összefüggésben volt az MEE médiaszolgáltató munkájának mélyreható szervezeti átalakításával. Viszonylag rövid előkészületek után 2015-ben létrejött az Evangélikus Információs Szolgálat (EISZ), amely az evangélikus egyház médiamunkájának addig szerteágazó területeit és egymástól függetlenül dolgozó médiamunkásait integrálta egy szakmai ernyőszervezet égisze alatt. Az EISZ a Luther Kiadó szervezeti egységeként végzi szolgálatát.

Az átalakítások végül remélhetőleg megteremtették azokat a feltételeket, amelyek között a jelen helyzetben arra lehet koncentrálni, ami az evangélikus egyház kiadójának a feladata: a könyvekre, folyóiratokra és a szakmai munkára alapozott felelős és koncepcionális tervezésre.

Nyomtatás E-mail