Nyomtatott lapszám.
A mesekönyvek sajátos nyilvánosságot kaptak az elmúlt időszakban, közéleti témává lettek, de tartalmi és esztétikai kérdéseket nem fogalmaztak és nem válaszoltak meg velük kapcsolatban ezeken a felületeken. Az olvasó azt érezhette, hogy az ideológiai-politikaitájékozottság fontosabb egy mesekönyv megítélésekor (is), mint az, hogy fel tudjuk tenni a megfelelő – a tartalomra és az esztétikai jellemzőkre vonatkozó – kérdéseket. Ebben segítenek nekünk szerzőink e lapszámban, amelyben számos mese is helyet kapott.
De más miatt is érdemes a mesékről olvasni. Idén száznyolcvanöt éves a ma is szépséges kis hableány, akinek eredeti, első olvasatra talán tragikusnak tűnő történetét sokan csak az adaptációk révén, megszépítve ismerik. 1837-ben Andersen levelet írt egy barátjának, amelyben megfogalmazta, miért ilyen befejezés mellett döntött a kis hableány történetében. Úgy gondolta, igazán fontos, hogy ne egy kívülállón, a hercegen – egy halandó szerelmén! – múljon, hogy a sellő hozzájut - e a halhatatlan lélekhez. Megengedte hableányának, hogy isteni beavatkozás révén érje ezt el: így Andersen meséje annak példája, hogy lehet a tündérmese a keresztény üzenet hordozója is. A lutheránus teológiának megfelelően itt is az Úr a cselekvő, egyedül az ő kegyelme által juthatunk örök élethez.
