Nyomtatott lapszám
Testvérekként
„Mily gyönyörűség, íme, lásd, / Amikor az atyafiak együtt muzsikálnak! / Ott van az áldás, hiszed-é? / Csak oda küld a mi Urunk pengő citerákat” – hangzik Sumonyi Zoltán szövege Gryllus Dániel fülbemászó dallamára. Talán kevés dal fejezi ki jobban a ketten-hárman összegyűlés erejét, örömét, áldását. Nem véletlen, hogy ezt a dalt is énekelte az a két és fél száz lelkész és más egyházi szolgálattevő,akik augusztus végén Gödöllőn összegyűltek, hogy ne csak a munkaévet kezdjék el együtt, de hosszú idő után – vagy éppen először – találkozzanak, különböző témákban elmerüljenek, és a közösség áldásaival is töltekezzenek.
Mostani lapszámunk súlypontjába e találkozó – és egy másik – került. Egyrészről az ökumené jegyében a Protestáns sokadalomról és az ott elhangzott mélyenszántó előadásokról adunk tartalmi összefoglalót, másodsorban – mivel időrendben is később volt – a lelkésztalálkozóról számolunk be részletesen, kiemelve egy-egy előadást is a színes programok közül.
Mindig megragadó, ahogy az Úristen segíti a lapkészítést. Ezúttal az ifjúsági rovat cikke – amely még jóval a találkozók előtt született – emeli be a közösség és a testvérség fontosságát. „Ha egy közösség szervező lelke a gyűlölet, akkor nem az a kérdés, hogy ki az áldozat, hanem az, hogy te, aki részese vagy a dolognak, mikor kerülsz sorra. Merthogy sorra kerülsz, az nem kérdés” – hívja fel a figyelmünket a rendezőelvek fontosságára Hegedűs Attila.
Hadd zárjam a szerkesztői ajánlót Győri Gábor Dávidnak a lelkésztalálkozón az esemény mottóját és a szőlőtő példázatát összekapcsolódó prédikációjában elhangzott gondolatával, amely az előttünk álló munkaévre ad számunkra erőt és egyúttal irányt: „Ha megvan a tőke, ha megvan a kapcsolódás, akkor meglesz a testvér is.”
