Evangélikus Élet – 2024/37–38. szám

Új kezdetek

Nemcsak egyházi körökben, hanem egész Magyarországon is fogalom az idén százhúsz éve épült Fasori Gimnázium. Ez az az intézmény, amelyről mindenki tudja, hogy Nobel-díjasokat, elkötelezett művészeket adott a világnak. A vezetők, a tantestület szellemiségéről elmondható, hogy az örökséget alapul véve formálják a közösséget, és egyengetik a diákok természettudományos vagy épp humán irányba kanyarodó jövőjét. Talán nem túlzás eljátszani a gondolattal, hogy a címlapon látható két fiatal esetleg egyszer Wigner Jenő vagy Neumann János nyomdokaiba lép.

Életkörülményei miatt egyetlen gyermek sem szakítható el a szüleitől, azonban vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen ez a lépés. Ma hazánkban nagyságrendileg százezer gyermek van veszélyeztetett helyzetben, és legalább egyötödüket átmenetileg vagy tartósan nevelésbe kellett venniük a szakembereknek – tudjuk meg Roszík Ágnestől, egyházunk gyermekvédelmi munkacsoportjának vezetőjétől, akitől egyházunk nevelőszülői hálózatáról, a nevelőotthonokban elkövetett visszaélések megelőzéséről és a minden felnőttet érintő felelősségről is beszélgettünk.

„Egy új tanév, munkaév kezdetén különösen is szükségünk van Jézus gyógyító ujjának érintésére – amely, aki nem más, mint maga a Szentlélek –, valamint újjáteremtő igéjére.” Erre már Népszerű teológia rovatunkban emlékeztet Gáncs Péter. A nyugalmazott püspök az írásában a mennyei dolgokat látó szemekre és halló fülekre hívja fel a figyelmet. Általa most magazinunkban egy képzeletbeli tudósításszerű képet kaphatunk arról is, kit hogyan szólított meg az Úr, látó szemet, halló fület ígérve nekik. Zárásként püspök úr szavait idézem: „Effata! Kérjük bátor bizalommal a megnyíló szemek, fülek, ajkak és szívek ajándékát az új tanévben, munkaévben is!”