Evangélikus Élet – 2024/39–40.

Ami marad

Érdekes rácsodálkozni, hogy a létezést, történést vagy cselekvést kifejező szavaknak miként változik a jelentésük attól függően, milyen igekötő kerül melléjük. Ezekben a napokban a marad ige megannyi igekötős alakja foglalkoztat – és ezt a tematikát magazinunk legfrissebb számának több cikkében is felfedezhetjük.
Az Égtájoló rovatban Fabiny Tamás püspök idézi fel pannonhalmi találkozását Rowan Williams korábbi canterburyi érsekkel. Az írásból egyúttal képet kapunk arról is, hogy a nemzetközi szinten is kiemelkedő teológus jelentős egyházvezetői tisztsége mellett miként maradt meg embernek.
A megmaradás egy másik aspektusa kerül előtérbe akkor, amikor a kemeneshőgyészi templom válságos állapotáról szólunk. Az ott élő gyülekezet bizakodó: reménységük, hogy sikerül megmenteniük az életveszélyessé nyilvánított evangélikus hajlékot.
A ki- vagy lemaradás kérdését érintette a Kötőszó-podcast legújabb, a gyerekeknek az online világban való jelenlétéhez is kapcsolódó adása.
Dr. Zorkóczy Miklós jogász, technológia-tanácsadó, egyetemi oktató arról beszélt, hogy érzékeny egyensúlyozásra kell törekedniük a szülőknek és a pedagógusoknak abban: mit engednek és mit korlátoznak.
Címlapinterjúnk kapcsán – „műhelytitokként” – egy kimaradt részletet említek: Visky András Kossuth-díjas íróval „levezetésképpen” arról beszélgettünk, hogy szerinte Jézusnak a templomról szóló jövendölése
(Mt 13,1–2) az egyik legboldogabb prófécia. Ha ugyanis „nem marad itt kő kövön”, akkor megtehetnénk, hogy végre nem a „minket megfojtó” élettelen kövekre fókuszálunk, hanem az emberekre és a közösségre.
És ha már kövek: a reformáció hónapjában (is) ahhoz az igéhez kell újra és újra visszatérnünk, amely „kőszálként megáll”.