Vilja és Aleksi kezdettol fogva nagy családra vágytak – nemcsak a minél bőségesebb gyermekáldást szorgalmazó, konzervatív vallási közösségük elvárásai miatt, hanem egymás iránti szerelmükből fakadóan is. Kilenc évvel és négy gyermekkel később azonban házasságuk és hitük komoly próbatétel elé kerül. Az asszony teste és lelke csatatérré válik: háborúra lép benne az egész életét formáló hit, a közösségnek való megfelelés vágya, a férje és gyermekei iránti szeretete és az anyaság terhei okozta kétségbeejtő kimerültség.
Pauliina Rauhala (1977) a finnországi Ouluban él. Első regénye, a Mennyei ének 2013-as megjelenése után hazájában elnyerte Az Év Keresztény Könyve díjat, a Finn Könyvkereskedők Egyesületének elismerését, valamint a finn könyves bloggerek által adományozott díjat is. A kötet sikere tette lehetővé, hogy tanári állását elhagyva teljes idejét az írásnak szentelje. Második regénye, a Synninkantajat (Vétekhordozók, 2018) a neves Finlandia-díj jelöltjei közé is bekerült.
Pauliina Rauhala kortárs finn szerző műveiben különös figyelmet szentel annak, hogy milyen hatást gyakorol az egyén és a társadalom életére az északi protestantizmus szigorúan puritán irányzata, a laestadiánus mozgalom. Első regénye érzékenyen, költői erővel beszél a hitben gyökerező örömről és életerőről, a szigorú vallásos nevelés árnyoldalairól, a gyerekvállalás erkölcsi kérdéseiről és az anyaságot övező mítoszokról és elvárásokról.
