A Konkordiakönyv (a Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratai) 3. kötete
Az Apológia harmadik magyar fordítása szükségessé vált, mert Mayer Endre (1859–1949) 1900-ban megjelent első fordítása óta a magyar egyházi és köznyelv sokat változott. Wiczián Dezső (1901–1961) második fordítása, amely a Konkordiakönyv első kötetében jelent meg 1957-ben, számos ponton mintha oldani igyekezett volna Melanchthon érvelésmódját. Fordításunk következetesen az először 1531-ben kiadott latin szöveghez ragaszkodik és szigorúan követtük a reformátor feszes vitastílusát.
Az előző kiadásokhoz hasonlóan a fordítás és az eredeti szöveg könnyebb azonosítása érdekében az egyes cikkeken belül közöljük a kritikai kiadás beosztását is. Ezen túlmenően két újabb elem segíti a jobb eligazodást magában a szövegben és annak tartalmában. Az egyik elem az ún. segédcímek, a másik elem az Apológiában használt idézetek és utalások felvétele.
A jegyzetanyagot nem a könyv végén, hanem lábjegyzetként közöljük, hogy azok, akik el akarják olvasni, ezt könnyebben megtehessék. Megértést kérünk azoktól, akik nem kívánnak ilyen mértékben belemélyedni a háttér-információkban, és bátorítjuk őket, hogy olvassák bátran csak Melanchthon szövegét. Nincs lehetőség külön népszerű és külön tudományos igényű szövegkiadásra. Ezért a kétféle szempontot, a közérthetőséget és a további tanulmányozást, egyszerre kívánjuk érvényesíteni. Tudatában vagyunk annak, hogy ez mindenkitől alkalmazkodást kíván.
Az Apológia szövegéhez két tanulmány kapcsolódik. Az egyik az irat keletkezésének és recepciójának történetét, valamint jelentőségét vázolja fel. A másik, amely az apológiát, mint irodalmi műfajt és érvelési módot mutatja be, azt vizsgálva, hogy ennek mennyiben felel meg Melanchthon írása.
