A keresztény identitás esztétikai és erkölcsi vonatkozásai a neuroenhancement, az esztétikai sebészet és az anti-aging világában
Tertullianus egyházatya a 3. században arra hívja fel a figyelmet, hogy akik arcukat sminkkel torzítják el, azoknak nem tetszik Isten alkotása, mintegy megfeddik az Istent azáltal, hogy jobbá, tetszetősebbé akarnak válni. Mindehhez az eszközöket nem mástól, mint a rivális művésztől veszik, aki maga a sátán.
Hiszen ki más lenne, aki utat mutat a test átalakításához, mint ő, aki az emberi lelket is megrontotta? „Ami velünk született, az Isten alkotása, ami hozzátétetik, az pedig az ördög műve.” Vajon a 21. századi embert is megfeddné Tertullianus? Vajon tényleg az ördögtől való, ha valaki szebb és okosabb kíván lenni, és ehhez igénybe veszi és kihasználja kora tudományos eredményeit? Van-e a kereszténységnek mondanivalója a szépségsebészeti beavatkozások mellett döntő, szellemi képességeiket nemcsak hagyományos úton, de a modern farmakológiai eszközök révén is megjobbítani akaró emberek számára? Hol a határ a technikailag megtehető és az erkölcsileg elfogadható között? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres választ a kötet szerzője.
