Cserháti Sándor (1930–2019) evangélikus lelkész, biblikus teológus, egyetemi tanár, exegéta és bibliafordító.
1953-ban történt lelkésszé avatása után segédlelkészként szolgált a budapest-fasori, a szegedi, a pécsi, a békéscsabai és a soltvadkerti gyülekezetben. 1960-tól ’68-ig a páhi–kaskantyúi, 1968-tól ’83-ig pedig a szegedi evangélikus gyülekezetben működött gyülekezeti lelkészként.
Hittudományi doktori címet 1973-ban az Evangélikus Teológiai Akadémián szerzett a Kolosséi levél alapján írt, A Krisztusban szeretett világ címmel benyújtott és megvédett disszertációjával. 1983-tól 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig az Evangélikus Teológiai Akadémián, majd az egyetemi státust visszakapott Evangélikus Hittudományi Egyetemen az Újszövetségi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1988–1990 között az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja. Nyugdíjazása után professor emeritusként segítette a tanszék munkáját.
Az oktatáson túlmenő tudományos szakmai munkássága számottevő. A fordítóbizottság tagjaként részt vett az új protestáns bibliafordítás elkészítésében (1975), az új bibliafordítás revíziós munkálataiban (1990), az újszövetségi bizottság elnökeként a Deuterokanonikus bibliai könyvek kiadása számára elkészítette a Salamon bölcsessége című könyv fordítását. Megírta Pál apostol filippibeliekhez (1975), kolosséiakhoz és Filemonhoz (1978), galatákhoz (1982) írt levelének magyarázatát. Balikó Zoltán efezusi levélről írt kommentárjának lektorálása és végső formába öntése is az ő nevéhez fűződik. Az ő tollából jelent meg Pál apostol korinthusiakhoz írt első (2008) és második (2009) levelének magyarázata. 2012-ben jelent meg Az Újszövetség teológiája című összegző műve.
Cserháti Sándor megkapta a Magyar Felsőoktatásért emlékplakettet. Tagja volt az SNTS (Societas Novi Testamenti Studiorum) nemzetközi újszövetséges társaságnak, a Magyar Bibliatársulat szöveggondozó bizottságának, a Magyar Ókortudományi Társaságnak és a Magyar Patrisztikai Társaságnak.
