Egyházfő viharban és árnyékban

Böröcz Enikő egyháztörténész dr. Ordass Lajos evangélikus püspök életéről és szolgálatáról szóló művének első kötete a legújabb kori hazai evangélikus egyháztörténet alaposabb megismerésében akar minket segíteni. A szerző lelkész édesapja és az idősebb lelkészek visszaemlékezései alapján részben ismerője, részben pedig maga is alanya, elszenvedője ennek a nehéz történelmi és egyháztörténelmi időszaknak.

A könyv szerzője nem elégedett meg a puszta visszaemlékezéssel; alapos kutatást végzett honi és külföldi levéltárakban és Ordass Lajos hagyatékában. Kutatásait kiegészítette a korszakkal és a püspök személyével foglakozó hazai és külföldi szakirodalom tanulmányozásával. Könyvének időszerűségét az is növeli, hogy erről az egyháztörténeti korszakról még mindig nem sikerült olyan határozott képet alkotnunk, amely előbbre vinne a gyülekezeti és az egyházi munkában, valamint segítene jelen korunk, „itt és most” zajló egyházi életünk állandó reformációjában. Annál is inkább időszerű, mivel nem egyszerűen történészként kutatja a kérdéses korszakot és Ordass Lajos püspöki szolgálatát, hanem lelkészként, teológusként az egyháztörténeti teológia síkján alkot képet a szóban forgó korszakról és az akkor szolgáló püspökről, akinek hitvalló megállása útmutató példa lehet számunkra.

„A hűség természete olyan, hogy csak feszült helyzetben nyilvánul meg, amikor kísértésnek van kitéve az ember. Amíg rendben mennek a dolgok, addig természetes, hogy az ember megállja a helyét. Amikor a dolgok rosszra fordulnak, és az ember nehézségekkel küzd, akkor derül ki, hogy kitart-e, hűséges marad-e. (…) Tehát a hűséges ember a saját érdeke ellen cselekszik, amikor nehézségek között is kitart, amikor inkább föláldozza magát ahelyett, hogy a könnyebb úton járjon. (…) Ordass hűségét abban látjuk, hogy nem volt hajlandó engedni a püspöki hivatalából származó kötelezettségeiből, még akkor sem, ha azzal saját megélhetésének lehetőségeit korlátozta. Mikor Ordass hűségét látjuk, akkor azt a nagy hitét is látjuk, amelytől indíttatva minden olyan megfontolást félretett, amely a kötelezettsége ellen szólt, bármilyen rossz is lett a következmény. Ordasst nem lehetett megzsarolni, csak a szenvedését fokozni. A hűséghez szükséges erő hitből táplálkozik, mert nehéz időkben kitartani csak akkor van értelme, ha az ember bízik az isteni gondviselésben, amely a végén majd igazolja és megjutalmazza hűséges szolgáját. Ordass Lajos nemcsak a hűség nagy példája tehát, hanem ugyanakkor a keresztyén hit nagyszerű példája is.”

Helmut David Baer