Kézikönyv az óvodai hittanoktatáshoz
Óvodáskorban – a gyermekek életkorának megfelelően – nem szabad és nem is érdemes hitoktatásról, hittanfoglalkozásról beszélni, hiszen az óvodában nem a klasszikus értelemben vett tanítás folyamata valósul meg. A gyermekek érzelmeire hatva a hitre vezetést tartjuk célunknak, amely leginkább az áhítatok meghitt, bensőséges keretén belül valósulhat meg. Ez nem a hagyományos értelemben vett igehirdetői alkalmat jelenti, hanem interaktív módon valósítja meg a fenti elveket. Az óvodában tartott bibliai, lelki alkalmakat, foglalkozásokat a könyv szerzői az áhítat szóval jelölik.
A 3–7 éves korú gyermekek között nem a tematikus ismeretek nyújtását tekintjük a legfontosabbnak, annál inkább az átélt, megtapasztalt valóság lehet út a célunk felé. A gyermekáhítatok legfőbb célja pedig nem a biblikus tudás átadása, nem ismeretnyújtás, nem is az iskolai hittantudás előkészítése, hanem annak megtapasztalása, hogy együtt lenni jó, valamint az életre szóló, mély érzelmi benyomások, közösségi élmények átélése, hogy a gyermekek halljanak a szerető, megbocsátó, elfogadó Istenről és az értünk, értük is földre jött Jézus Krisztusról. Érezzék meg, hogy nincsenek egyedül e világon. Feladatunk a keresztyén értékek, a keresztyén szokások és életvitel, a lelki élet (például imádság) gyakorlatának megismertetése, együttes átélése, az evangélikusságunkhoz való érzelmi kötődés kialakítása.
