Fényforrás

Az ünnepek néha nagyon furcsán érik el az életünket. Akkora a külső zaj, hogy még a meghitt ünnepi órák előtti utolsó percekben is alig képzelhető el a lecsendesedés. A belső világunk zaklatottsága sem kisebb sokszor. Az ünnep gyógyító erejét senki sem vonja ma kétségbe. Krisztus születésének fényéből mindegyikünk vágyakozik egy kis csóvára, egy aprócska de hosszú ideig meleget és védettséget teremtő energiára. Szenteste még ott is pótszékeket hordanak és lócákat cipelnek a hegyoldalon fekvő, sokszor nagyon hideg templomba - az istentisztelet egyébként ritkán járó fiatal férfiak -, ahol évközben csak néhány nagyon idős ember csendes imádsága próbálja betölteni az óriási teret. Az ünnepen otthonunkban is szeretnénk fényeket gyújtani. Minden ajándéknak és szeretet-megnyilvánulásnak is csak akkor van értelme, ha valamelyik társunk megérzi annak testet és lelket egyaránt gyógyító sugárzását. A kötödés és a szeretet mélységére vágyódunk. A hideg falakat langyosító, melengető erőre. Az igyekezet és a fáradozás akkor jut célhoz, ha a megajándékozottak arcán visszatükröződik az öröm és a boldogság fénye. A csillogó arcú emberek láttán épül a személyes hitünk. Szeretnénk ünnepteremtők lenni. Ehhez igyekszik ez a kis füzet is segítséget nyújtani. Nagyon egyszerű módon közeledik felénk. Naponta elő lehet venni, és egy-egy imádságot, meditációt vagy képet magunkkal vihetünk kísérő útravalóként. Lehet, hogy csak egy szó az, amit megjegyzünk magunknak, de bármikor felüthetjük a karácsonyi füzet lapjait, és felidézhetjük a többi gondolatot és érzést is. A tenyerünkben hordozhatjuk a karácsonyi szavakat, egy-egy napig legalább. Jobban fájnak az ünnepen a hiányzók, akik már nincsenek velünk. Kétségtelenül fájdalmas az egyedüllét és a magány is, de egy szikrányi fény eljuthat hozzánk ezekről a lapokról, az imádságokból. De lecsendesítheti az ünnepen sokszor minden ok nélkül feltörő családi perpatvar és veszekedést egy kis lelki csendesség. Esetleg visszahív buktató, veszélyes utakról. Vagy csupán hosszú idő után ismét törődünk a lelkünkkel... De jó lenne, ha házunkat betöltené a tíz szó szépsége és üzenete!

Szabó Lajos