A Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmenekülése
Sztehlo Gábor több ezer üldözött gyermeket bujtatott, védett, táplált 1944–45-ben. Nevét mégis csupán az emberek kis csoportja, többnyire a még élő megmentettek – közöttük ennek a könyvnek a szereplői, a Bogár utcaiak –, hozzátartozóik, illetve néhány lelkes tisztelő ismeri.
Horváth Ádám (részlet az előszóból)
A Bogár utcai villa a Rózsadomb fennsíkján állt, szép, gondozott kertben. Ez rögtön megtetszett nekünk. Méretei, beosztása egyaránt lehetővé tették 45 gyermek beszállásolását, ide fiúkat hoztunk 2-19 éves korig, de többségük kamasz volt. Az otthont kezdetben Benes Lujza vezette, majd az ő Svájcba utazása után Stiasny Éva. A Bogár utcai otthon látszott a legproblematikusabbnak valamennyi között, védenceink testvéri összetartással, közös munkával mégis le tudták győzni a legnagyobb nehézségeket is. Helytálltak a legsúlyosabb veszedelemben, és már akkor megvetették szellemi alapjait a majdani Gaudiopolisnak.
Sztehlo Gábor
Hogy miként menekültek meg a Bogár utcai otthon lakói Budapest ostroma idején, azt meséli el a könyv.
