Káldy Zoltán püspöki szolgálata itthon és külföldön
Káldy Zoltánról sokan beszélnek, de kevesen írnak, és még kevesebben publikálnak. Miközben harmincéves püspöki szolgálatának (1958–1987) eredményei és következményei lépten nyomon visszaköszönnek az evangélikus egyház mindennapi életében és szolgálatában, a fiatalok közül sokan lényegében már semmit sem tudnak róla, s egyre kevesebbet tudnak magáról a szocialista korszakról is. Mi pedig, akik még éltünk ebben a korban, s akik kutatjuk ezt az egyre távolodó világot, nem elégedhetünk meg azzal, hogy visszaemlékezésekben halljunk a – ma ráadásul egyre divatosabb – „retró világról” és az akkor éltek, köztük Káldy Zoltán nevéről. A valóság az, hogy egy-két kurta tanulmányon kívül még kis részletekben sem elemeztük ki azt, amit tudunk, tudhatunk, tudhatnánk. Többet kell tehát beszélnünk róla, de arról a korszakról is, amelyben megadatott neki az élet lehetősége. Hiszen sorsa, pályája, személyiségének változása mind magán hordozza a 20. század magyar történelmének sok-sok mélyreható nyomát, a létező szocializmus kontextusának őseredeti vonásait, az elmúlt évtizedekben diktatúrával és elkerülhetetlen átalakulásokkal küzdő történelmi egyházak vívódásait.
Ezért különösen is fontos, hogy ezzel a kötettel indul útjára az evangélikus egyház Luther Kiadójának új sorozata, az Egyház a szocializmusban is, amelyben reményünk szerint egyre szélesebb körben tudjuk majd bemutatni a magunk mögött hagyott, mégis még sokáig mélyre ható történelmi korszak egyháztörténetét.
