Füller Tímea elengedő levelei Varga Gyöngyi gondolataival
Sokáig még a szótól is irtóztam: holtág. Ahogy gyerekként riasztott a szertárban a műanyag csontváz, az út szélén az elgázolt macskatetem is. Aztán ha tetszett, ha nem, az évek múltával meg kellett értenem: a halál van. Mi több, minden életnek egy mérföldköve. Egy mérföldköve, de nem több.
Ám a veszteség is valódi, van, és a maradók veszteségérzetét enyhíteni kell figyelmes szeretettel és megértő jelenléttel. Sok beszélgetés szolgálta ezt, amelyeknek mint lelkészfeleség voltam a részese. Ezeknek a beszélgetéseknek a végén születtek meg a kötetbe gyűjtött – nevezzük így – elengedő levelek. Levelek egy-egy eltávozott emberhez.
Minden gyász más és más, így különbözők a levelek is – egy dologban azonban egyformák: a szédítő mélység széléről visszavezettek minket, a beszélgetések résztvevőit az útra, amelyet életnek nevezünk. A leveleket imádságok, igei gondolatok követik Varga Gyöngyi evangélikus lelkész tollából.
A beszélgetések lezárásakor mindannyian azt tapasztaltuk meg, hogy szeretteink nem a semmibe távoztak el. Mint ahogyan a folyó sodráról leválasztott holtág is él, lüktet tovább, úgy válnak ők is bennünk egy távolból is ható mozdulattá, részletté, emlékké, illattá.
Tudjuk már, hogy fentről kapott életünk titkai mellett a jövőnk is titok, de Isten titka. És nála jó kezekben van minden.
Füller Tímea
Amikor kezünkbe vesszük Füller Tímea új kötetét, mély lelki utazásra készüljünk. Éles, igazi és húsba vágó érzésekre; az írások bizony egy-egy ponton nem fognak kímélni bennünket. A történetek az emberi élet végső földi határairól mesélnek.
Antal Bálint, a Luther Kiadó igazgatója beszélget Fényes Endre református lelkipásztorral, aki 15 évig a zsibriki Kallódó Ifjúságot Mentő Missziós Támogató Alapítványnál volt addiktológiai szakember illetve Füller Tímeával, a kötet szerzőjével. A könyvbemutató témája az elmúlás, elengedés, a szeretteink elvesztése utáni hit által való megnyugvás.
Felolvas: Aradi András evangélikus lelkész.
