Sztehlo Gábor naplója az 1944-es esztendőről
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1909-ben született Budapesten. Sopronban végezte a teológiát, majd egy évet ösztöndíjasként Finnországban töltött. 1932-től segédlelkész, 1935-től lelkész Nagytarcsán. 1942-től egyházkerületi missziói, majd fővárosi kórházlelkész. 1944 őszén az egyház tartós szabadságra küldi, hogy a Jó Pásztor szolgálat keretében idejét, erejét az üldözött gyermekek megmentésének szentelhesse. A háború után árván maradt gyermekek számára új otthont, iskolát szervezett a PAX Gyermekotthon keretében, amelyben újszerű pedagógiai elvek alapján, személyiségének melegével igyekezett pótolni a családi otthont. Az otthon bezárása után 1951 őszétől egy évtizeden át az evangélikus egyház pesthidegkúti, sérült gyermekeket és öregeket gondozó otthon szervezője és vezetője volt. 1956-ban családja Svájcba emigrált, ő gondozottjai mellett maradt. 1962-ben meglátogatta családját Svájcban, ahol szívinfarktust kapott. Orvosai tanácsára Svájcban maradt, felépülése után lelkészi munkát vállalt. 1972-ben az izraeli kormány a Yad Vashem éremmel, az Igazak Érmével tüntette ki. 1974. május 28-án halt meg. 1984 óta fa őrzi emlékét az Igazak Kertjében, Jeruzsálemben. Az egykori gyermekek 1990-ben elhatározták, hogy egy alapítvány keretében, Sztehlo Gábor szellemében próbálják segíteni a ma elesettjeit, az életbe kikerülő állami gondozottakat.