Blázy Árpád és Gáncs Tamás lelkészek karanténidőszak alatt írt reflexiói Jób könyvéhez
A lectio divina – azaz a Szentírás imádságos olvasása – az ókortól napjainkig sok keresztény ember lelki életformájává vált. Az imagyakorlat lényege, hogy úgy olvasunk végig egy-egy bibliai könyvet, hogy közben folyamatosan Istennel beszélgetünk: megszólítjuk őt, várakozunk a szavára, kérdezünk és hallgatunk, vitázunk, keresünk, hálát adunk és könyörgünk, s olykor türelmetlenül, máskor talán kitartóbban keressük az igazságot. Pontosan úgy, mint egykor Jób. Jób szenvedése karanténjában ugyanúgy „össze volt zárva” az Örökkévalóval, ahogyan mi magunk is 2020 emlékezetes tavaszán. Megértettük, hogy csupán egy dolgot tehetünk: beszélgetünk egymással. Mert amíg van mit mondanunk, és van kinek a szavára várni, hallgatni, addig élő, valóságos párbeszédben vagyunk, és nem egyoldalú perbeszéd-monológban… És ez igazi evangélium. 2020. március 24. és június 15. között – húsvéton innen és Szentháromság ünnepén túl – a kelenföldi evangélikus lelkészek, Gáncs Tamás és Blázy Árpád Jób könyvének negyvenkét fejezetét olvasták–imádkozták végig a gyülekezet tagjaival. Ez az őszinte és szókimondó „lelki napló” immár nyomtatásban is megjelenhetett Molnár Lilla értékes kísérő tanulmányával együtt. Azt remélem, sokaknak ad majd bátorítást a párbeszédre. – Varga Gyöngyi „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent.” Mikor válik képessé elmondani Jób ezt a megrendítő hitvallást? Azt követően, hogy csupa-csupa szenvedéssé válik az élete, egyik csapás éri a másik után, betegségek, nyomorúságok, balesetek sújtják, elveszti gyermekeit, Isten is elhagyja, cserépdarabbal vakargatja sebeit, és úgy érzi, hogy már nincsen remény. De ekkor mégis ki tudja mondani ezt a hitvallást az életről, az örök életről. Hol vannak a mai Jóbok? Igen, a mai szenvedők? Lélegeztetőgépen és oxigénsátorban, az ápolók és az orvosok körében, az aggódó érettségizők körében, a szociális otthonban, a diakóniai otthonokban, ottlakók és ottdolgozók körében, a roma telepeken élőkben, a menekülttáborokban élőkben, a temetőket látogatók körében. Akik csak néhány családtagként kísérhetik el szeretteiket. De Jób mindenhol ott van. A szenvedő Jób Vuhantól át Milánón keresztül Budapestig mindenhol jelen van. S itt van a Jób nevű bolygó, hiszen az egész bolygó, az egész teremtett világ szenved, fekélyes és csapásokkal sújtott. – Fabiny Tamás