Szentelések és áldó szolgálatok
A Liturgikus könyv harmadik kötete az egyházi szolgálatba állítás, valamint az egyházi épületek szentelésének és megáldásának jó rendjét adja a kezünkbe. Tömören fogalmazva: kövek és élő kövek egymásra épüléséről van szó. Így van ez ebben a könyvben is és abban a tevékenységben is, amelyet hivatali elődeim, Ittzés János és Gáncs Péter korábbi elnök-püspökök munkája nyomán folytatok.
Az egyházban immár két évezrede, nemzedékről nemzedékre adjuk tovább a szolgálatot. Ne feledjük Mesterünk ma is aktuális figyelmeztetését: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." (Mt 9,37–38)
Az utóbbi évtizedekben megszaporodott intézményeink és épületeink száma. Nem magától értetődő, hanem mindig Isten kegyelmi ajándéka, ha minőségben és mennyiségben is elegendő, megfelelően felkészített szolgatárs kap elhívást egyházunk építésére.
Ezért is fontos, hogy imádkozó lélekkel és hálásan örvendező szívvel készüljünk mindazokra a különleges alkalmakra, amelyek méltó megünneplésében segít ez a kötet. Ebben az imádkozó lelkületben erősíthetnek minket Túrmezei Erzsébet szolgálatra indító énekének utolsó sorai:
„Szentháromság, minden áldás tőled jő.Kegyelmeddel új szolgákat hívsz elő.Tőled várunk ma is erőt, újulást.Kérve kérünk, áldd meg ezt az indulást!" (EÉ 315,4)
Dr. Fabiny Tamás elnök-püspök
