Prédikációk
Luther az ágostonos remeték szerzetesrendjének volt a tagja. Ezek más középkori koldulórendekhez hasonlóan a városi polgárság körében működtek, és igen nagy hangsúlyt fektettek a prédikálásra. Amikor Luther 1512-ben wittenbergi professzor lett, rendi elöljárójától, Johannes Staupitztól ugyanakkor egyben prédikátori feladatot is kapott az ágostonos kolostorban.
A szószéki szereplés lehetőséget nyújtott Luther számára, hogy teológiai felismeréseit a gyakorlatban is alkalmazza. Igehirdetései mindig az egyetemi előadásokból ismert új kérdésfelvetéseket, megközelítéseket követték. A szószéki és a katedrai tevékenység, a teológia gyakorlata és elmélete így Luther egész pályáján szorosan összekapcsolódott. Már korán vallotta, hogy az evangélium felismerése nem választható el annak prédikálásától. Az evangélium alaptulajdonsága, hogy élőszóval, fennhangon kell hirdetni (viva vox evangelii), akár a háztetőkről is (Mt 10,27 par), hogy eljuthasson a hallgatókhoz, mert a hit hallásból van (Róm 10,7).
Luther számára a Bibliával való foglalkozás, annak kutatása és magyarázata, a professzori és a prédikátori tevékenység tehát egyetlen hivatás.
