Ebben a könyvecskében műalkotásokól beszélget egy református lelkész (aki egyházkerülete egészének lelkipásztora) és egy szociológus (a műalkotások befogadásának kutatója). Beszélgetésük tárgya József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor, Nagy László, Kányádi Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kemény István és Villon egy-egy verse, Örkény- és Kosztolányi-novellák, egy Örkény-dráma, Kieślowski és Tarkovszkij egy-egy filmje, Csikász Imre szobra, Leonid Afremov festménye és Bach kantátája. Nem fejtik meg őket, nem magyarázzák el őket, csak – a Talmud remek módszerével – egymás mellé írják benyomásaikat, élményeiket, asszociációikat, értelmezéseiket. Van egy harmadik szereplője is a könyvnek: az olvasó. A szerzők csak belevágnak a diskurzusokba, melyekbe olvasóik bekapcsolódhatnak, benyomásaik és értelmezéseik mellé írhatják sajátjaikat. Hát akkor, Bulgakovot parafrazálva: Utánuk, olvasó!
