Megtérés – ezzel a címmel jelent meg pontosan tíz évvel ezelőtt az interjúkötet. És immáron a második kiadást tartja kezében a kedves olvasó.
"Azok az evangélikus kötődésű, egymásnak (néhány kivétellel) ismeretlen kortársak, akik e könyvben megszólalnak, eltérő életeket élnek. Élnek fővárosban és vidéken, értelmiségiek és munkások, nők és férfiak. Mégis, ha feltesszük nekik a kérdést, hogy beszélhetünk-e Istenről, az Istennel való személyes kapcsolatukról, azonnal létrejön a konszenzus. Hogyan lehetséges ez? Ezek szerint élnek, munkálkodnak közöttünk olyanok, akiknek biztos tudásuk van Istenről? Netán ki merik mondani azt, hogy életük irányítója Isten? Sőt hogy Isten a kezében tartja őket? Hogy nin-csenek egyedül? Hogy nem magányosak? Hogy Isten valóságosan szól hozzájuk? Hogy biztos útmutatóval bírnak a hektikus hétköznapok csatározásaiban? Hogy a különböző élethelyzetekben a saját helyüket Istenhez képest határozzák meg? Hogyha rájuk is tör a félelem és a kétségbeesés, megvannak az eszközeik a nehézségeken való felülemelkedésre?
A „ne félj!” bátorítás háromszázhatvanötször szerepel a Bibliában. Tényleg élnek közöttünk olyanok, akiknek a Tízparancsolat, a Miatyánk, a szeretet himnusza nemcsak leírt szavak, hanem élő valóság? És aki ezt nem érti? Az már örökké kívül reked? Vajon Isten engem nem szeret, hogy nem hallom meg a hangját? Vagy rossz helyen keresem? De hol van Isten? A templomban? A csendben? Az imában? A másik emberben? A természetben? Vagy a keresztség által szól hozzám? Van a megtérésnek valamifajta „receptje”? Előtte meg kell, hogy változzam, „jónak” kell lennem?"
(Részlet a szerző előszavából)
