Őrállók

Örömmel adjuk kézbe az Északi Evangélikus Egyházkerület gyülekezeteinek történetét, amelyek sok esetben több mint kétszáz évet ölelnek fel, máskor néhány évtizedes múltra tekintenek vissza.

Budavárán már a reformáció kezdete után fiatal diákot égettek meg a máglyán biblikus reformátori nézete miatt. Majd a gyülekezet a katolikus Magdolna-templom harangtornyában tarthatott istentiszteletet a török hódoltság idején. Legfiatalabb egyházközségünk a piliscsabai gyülekezet, amely 2005-ben nyerte el önállóságát. A többi 79 gyülekezet más-más múltra tekint vissza. A legtöbbjük az 1781-ben kiadott Edictum Tolerantiae, a II. József kalapos király által nagy kedvezményeket és szabad működést biztosító türelmi rendelet idején verbuválódott. A 17. században, 1681-tol csak ún. artikuláris helyeken tarthattak eleink nyilvánosan istentiszteletet, a családi áhítatoknak azonban nem volt törvényi korlátja. Így amikor II. József a protestánsok vallásszabadságát írásban biztosította, egyetlen év alatt 76 evangélikus templom épült, míg a protestáns gyülekezetek száma 272-ről 758-ra emelkedett a magyar rónán.

Ezek a számok mutatják, hogy a család volt az a megszentelt hely, ahol a protestáns örökséget és a Biblia szeretetét a szülők továbbadták nemzedékről nemzedékre. Főurak és főnemesek, Mária Dorottya, a Radvánszky, a Podmaniczky és Ráday családok kiváltképpen kitüntetett szerepet vállaltak gyülekezetek megalakításában, templomok építésében, mivel ok maguk is protestáns hiten voltak. Legyen áldott hitvalló, szabadságot kínáló, áldozatkész munkájuk emléke!

Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere. Így tanuljuk az iskolában. Nem kétséges, hogy a múlt eseményeiből, őseink tapasztalatából szabad és szükséges tanulnunk. Lehetőleg ugyanazokat a rossz döntéséket ne hozzuk meg, és tegyük jóvá, ami kijavítható. Sok gyülekeztünk múltjából kitűnik, hogy előbb építettek iskolát, mint templomot. A fiatal nemzedékre gondoltak, hadd tanulják meg a jézusi igéket mielőbb, hadd ismerjék meg a keresztény élet hit- és erkölcstanát gyermekkorukban. Sok imádság és áldozatkészség kísérte a gyülekezetek szolgálatát. Később óvodák és szociális intézmények jöttek létre, amelynek eredményeként a protestáns egyházak elismerést és köszönetet váltottak ki katolikus környezetükben. Gyakran elég volt egyetlen személy (a lelkész vagy a tanító, a felügyelő vagy egy presbiter), hogy a hívek közössége krisztusi arculatot nyerjen, és a gyülekezet vonzó közösséggé váljék, szaporodjék az üdvözülők száma.

Nincs ez másként ma sem. Bár a történelem eseményei sokféle felismerésre juttatnak el bennünket, egy a mi Tanítómesterünk, Jézus Krisztus. Minél inkább betölti szívünket ő maga, minél inkább az ő indulata döntéseink s cselekedeteink mozgatórugója, annál inkább ismeri fel környezetünk, hogy az ő tanítványai vagyunk. Valójában az egyházban, az egyes gyülekezetekben minden azért történik, hogy ő legyen életünk és szolgálatunk meghatározója.

Arnold Toynbee (1889–1975) angol történetfilozófus szerint életünk és a történelem eseményei két szinten szemlélhetők. Az alacsonyabb, az ún. immanens szint az ok-okozati történetértelmezés. Ennek értelmében felfedezhetjük az események okát, a természetes reakció láncolatát. Hosszú zsarnokságot rendszerint politikai felkelés követ. Ennek logikus következménye a nagyobb szabadság vagy a még nagyobb elnyomás. A magasabb szint, az ún. transzcendens értelmezés pedig azt kutatja, hogy mit akar Isten elérni az események bekövetkeztével, hogyan kíván a rosszból is jót, a fájdalmasból is lelkünk épülésére való eseményt munkálni. Így épült fel a szegedi árvíz után az új város a maga szépségében a 19. század második felében. Így fordulhatott elő, hogy valaki a háborút követő fogságban jutott hitre s lett gyülekezetének biztos lelki bástyája. Így történhetett meg, hogy egy korábbi kocsmaépületből később Isten háza lett, egy háborús hajóskapitányból lelkész, majd püspök.

Legyen e könyv forgatása lelki élménnyé a kedves Olvasó kezében, s általa erősödjék meg Jézus követésének szent elhatározásában!