„A jó, a szép, az igaz nyomában” – áll Prodán Márta maga szerkesztette, házilag nyomtatott és egy kávéra szóló adomány fejében reklámozott „zine”-je (magazinja) címlapján. Nem narratív, metonimikus szerző, ő nem dokumentál, nem eseménynaplót ír az itthoniak felé a németországi „rengetegben”. Szösszenetek című blogja és a hozzá tartozó nyomtatott melléklet belső történésekről szól – ott, „ahol az élet éppen történik”. Miközben főz, ápol, számol, olvas, énekel, bevásárol, gyülekezetbe és kórusba jár, munkát keres és zongorázik, ő szépirodalmat ír, s még inkább: nagyon szép irodalmat lelki történésekről, belső rezdülésekről, Istennel járó, hiteles, koherens és önazonos életről.
Prodán Márta élete nem kirívó: teljesen átlagos, hétköznapi életet él; egy adótanácsadó irodában dolgozik, szabadidejében az erdőt járja, olvas, naplót ír. Az olvasók ismerik és értik azokat a prototipikus helyzeteket, amelyekről ír. Különlegessége mégis, hogy ő „a jó részt választotta” (Lk 10,42).
