Gyermekversek nem csak felnőtteknek
Nagykorúságra serdülni – ezért születtek ezek a versek. Néhol a százéves báty, József Attila élményei visszhangoznak – micsoda rang ez! –, néhol az olvasó csöndesen elmosolyodik, hiszen szinte a saját gondolatait, gyermekkori tapasztalatait idézik vissza a versek, másutt pedig eszméltető eredetiséggel találkozunk. A régből visszacsengő gondolatok és formák, valamint az új megfogalmazások egyaránt a nagykorúságra serkentenek, hogy hitünk kamaszkorából végre a felnőtt bizalomra vagy – ahogy Muntag Andor professzor mondta – a második naivitásra eljussunk. Szemerei Gábornak meggyőződése, sőt tapasztalata, hogy Isten szeretete, amelyet egykor gyermeki bizalommal fogadhatunk, hozza létre a teremtettség – s benne az ember – harmóniáját. Ezt a harmóniát megannyi képpel és ismerős érzéssel írja le, szavaival szinte belénk varázsolja a szerző.
