Claudia, Sebastianus és Mária Magdaléna életének regényszerű feldolgozása
A Szárnyasoltár három olyan kisregénye a szerzőnek, mely az 1970-es, '80-as évek fordulóján, politikai szempontból enyhültebb légkörben, a megjelenésnek csupán halvány reményével született. Ám mégis kiadták õket, egyenként, kis példányszámban.
Bozóky Éva az előszóban így vall a művekrõl: „Velük és bennük a választ kerestem. Bíztam, leírva talán könnyebb lesz feleletet találni a gondolataimban szüntelenül fel-felbukkanó kérdésekre. Az elsőre a Claudia-történetben reméltem választ lelni: a zsarnokságnak miért kell szükségszerűen üldöznie az Istenbe kapaszkodó embereket?
A Sebastianus alapkérdése: szabad-e, kell-e megalkudni az elnyomó hatalommal, ha ezzel életet menthetünk, vagy ha az igehirdetést csak így biztosíthatjuk?
A triptichon harmadik alakja Mária Magdaléna. Úgy írtam róla, ahogy elképzeltem: tevékeny apostolként, aki ifjúkorának üldöztetései után fáradhatatlanul követte mesterét, s a születő egyház épületének egyik oszlopa lett. Hiszen máig izgat a kérdés: hogyan formálódtak az első közösségek egymástól annyira különböző népek, kultúrák, hagyományok között és fölött? Az egyház születése csoda. Megmagyarázhatatlan, csak figyelni lehet rá. Ez a kötet célja.”
