Evangélikus hittankönyv 11. osztályosok részére
Kedves Diákok!
Szólhat-e valami nagyot, ami régi? Például egy oldschool cipő vagy egy retró táska anya vagy apa régi cuccai közül? De egy Stradivari hegedű se rossz, ahhoz képest, hogy már úgy háromszáz éve kivágták hozzá a trentinói fenyvesben a megfelelő fát. Egy biztos: önmagában nem attól lesz valami értékes, nem attól fog „szólni”, hogy régi. Egy régi cipőben is járhat valaki csámpásan, vagy egy Stradivari-n is lehet nyekeregni, ha valaki van olyan szerencsés, hogy gyakorlásra megkap egy ilyen hangszert a szüleitől.
A megszólaláshoz szükség van alázatra és tiszteletre a régi iránt, hogy befogadhasd és meg akard érteni. Szükség van ismeretekre, tisztában kell lenni a megszólalás, a megszólaltatás jelenkori szabályaival, kultúrájával. És ami talán a legfontosabb: ha az előző pár feltételnek már megfeleltél, meg kell találnod a saját hangodat, a saját stílusodat, ami a jövőbe mutat! Meg kell szólalni. Nem feltétlenül művészi vagy tudományos szinten, de azért mégsem mindegy, hogyan.
Így van ez Isten, a társadalom, a hit és embertársaink dolgaival kapcsolatban is. A tankönyvben, amelyet a kezedben tartasz, évszázadok emlékeiből, történeteiből és tapasztalataiból hozunk elő ma is érdekes kérdéseket. Egyik részében olyan személyiségek lesznek segítségünkre, akik bár sokféle korban éltek, de volt bennük egy közös pont: nem mondtak le saját hangjukról, hanem teret adtak önmagukban a kérdéseknek és a kételyeknek, hogy ezek kohójában olyan érzések, gondolatok, tézisek jöjjenek létre, amelyek apró mécsesekként emberek milliói számára jelöltek ki utat Isten felé az élet sűrűjében. Ezek az emberek valamit megtudtak egymásról, önmagukról, a világról és főleg benne és kívüle Istenről. Lehet, hogy nagyon idegennek tűnnek majd, de lehet, hogy saját kérdéseidet hallod a szájukból.
Ahhoz tehát, hogy bele tudjunk szólni a világ vagy a saját életünk menetébe, és ne a vakvilágba kiabáljunk, először hallgatnunk kell. „Senki sem beszélhet bátran, csak aki örömest hallgat” – fogalmazza meg Kempis Tamás.
A könyv másik része az „itt és most”-ról szól. Reményeink szerint a Te kérdéseidről, és a Te válaszaidról, a Te szavaidról is. Hogy beleszólhass. Ha megismerkedtél a megszólalás kultúrájával, lesz módod hallatni a szavad, elmondani a véleményed a társadalmunkat ma leginkább kínzó kérdésekről. Azt szeretnénk, ha megtalálnád a hangod. Azt a hangot, amely egymásról, önmagunkról, a világról és benne vagy kívüle Istenről beszél – belőled, örömmel.
Kalandozzatok bátran, adjatok önmagatokban teret a kérdéseknek és a kételyeknek, hogy ezek kohójában olyan érzések, gondolatok, tézisek jöjjenek létre, amelyek apró mécsesekként talán emberek milliói számára jelölnek ki utat az élet sűrűjében Isten felé.
Isten áldjon meg Titeket ezen az úton!
A szerzők
