Portrékötet az egykori mentett és gyermekotthonos Sztehlo-gyerekekről
Sztehlo Gábor, a gyermekmentő nevéhez kötődik a Gaudiopolis gyermekköztársaság, és talán máig ő a legismertebb magyar evangélikus lelkész, aki kétezer zsidó származású embert, köztük mintegy ezerhatszáz gyermeket mentett meg a vészkorszak alatt.
Utána pedig – kezdetben az egyházi fenntartást biztosító Jó Pásztor Alapítvány gyermekotthona, majd a svájci és egyéb külföldi támogatással működő Pax Gyermekotthon keretei között – éveken keresztül fogadott be gyerekeket, kizárólag szükség és rászorultság alapján, származásukat, társadalmi státuszukat, szüleik politikai múltját vagy a család vallási hátterét egy pillanatig sem hánytorgatva.
Irgalom, szeretet, remény, testvériség és testvériesség jelennek meg az egykori mentett vagy gyermekotthonos, ma nyolcvan-kilencven éves férfiak és nők történeteiben.
A gyakran nehezen megfogalmazható módon idilli részeknél az olvasóban joggal merülhet fel a kérdés: nem pusztán az idő szépíti-e meg az emlékeket? Nemcsak az egykori, sajátos gyermeki tapasztalat és a ma már idős emberek nosztalgikus ábrándja teszi-e ennyire hihetetlenül, már-már közhelyesen álomszerűvé Sztehlo Gábor lelkipásztori és pedagógiai munkásságát, valamint a két diktatúra váltásakor kibontakozó demokratikus gyermekköztársaság működését és az abban megélt – biblikus és hétköznapi értelemben is – testvéri közösséget?
El tudja-e hinni az olvasó, hogy mindez valóban így történt? Hogy a Sztehlo Gábor személyéről és hatásáról szóló visszaemlékezéseket nem az idő szépítette meg, hanem ő valóban a szeretet, a teremtés és a testvériség megalkuvást nem tűrő embere volt egy olyan világban, ahol csak a gyűlölet, a pusztítás és az ellenségeskedés aratott?
Ebben a bizonytalanságban az egyetlen, aki állandóságot mutatott ezeknek a gyermekeknek, Sztehlo Gábor volt, aki Istenbe vetett eltántoríthatatlan hitével maradt szikla, és ezzel valódi hegyeket mozdított meg. Egyedül a szeretethez és a különbségeket nem ismerő befogadáshoz ragaszkodott, ettől egyik önkényuralmi rendszer sem tántorította el. Saját egyházával is összezördült időnként, tevékenysége mégis mélyen evangélikus teológiai értékeken és hagyományokon alapszik: a hasznos elfoglaltságon, demokratikus intézményi berendezkedésen és a gyerekek felé irányuló, minden emberi értelmet meghaladó szereteten. Az egyedül a hit vezérelte döntéseken, az egyedül Isten kegyelmébe vetett bizalom felöltésén. A katonai diktatúrák árnyékában csendesen testvéri közösséget építő, cselekvő bátorságon. A legszebb és legnehezebb – tehát minden kétséget kizáróan, vállaltan – krisztusi mintán.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész a holokauszt idején egyháza megbízásából zsidó gyerekek mentésében vett részt, aztán a harcokat követően a háború egyéb kárvallottjai, kibombázottak, elárvult gyerekek is csatlakoztak hozzá. A sokszínű társaságot egy gyermekotthonba terelte, az intézmény keretében pedig egy saját gyermekköztársaságot is kialakítottak, melyet Gaudiopolisnak neveztek. Sztehlo Gábor munkájáról és tevékenységének üzenetéről Andrási Andort, a Sztehlo-gyerekek egyikét kérdeztük.
Ritka esemény színhelye volt a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székháza június 4-én: telt házas könyvbemutatót tartottak a szépen felújított épület templomában. A telt házat a Sztehlo-gyerekek voltunk című kötet vonzotta be. Mint már Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó vezetője bevezető mondataiban elhangzott: az elmúlt évszázadból kevés olyan kincs van, amire jó újra és újra visszaemlékezni – ilyen Sztehlo Gábor hősiessége, személye, története.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1944-ben 32 gyermekotthont hozott létre, melyekkel 1600 zsidó gyermek és 400 felnőtt életét mentette meg. A háború után az árván maradtak mellé befogadta a kommunisták által üldözött családok gyerekeit is, és pártfogoltjaival alapított egy gyermekköztársaságot, amely 5 évig működött, mielőtt államosították. Egy nemrég megjelent portrékötetben 27 egykori megmentettje mesél arról, hogy minden nehézség ellenére milyen idilli volt Sztehlo-gyereknek lenni: szeretet, békesség, jóság volt akkor is, amikor étel alig.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész gyermekmentő munkájáról is szó esett a könyv bemutatóján. A kötetről a két szerkesztő, Andrási Andor és Laborczi Dóra beszélgetett Stifner-Kőháti Dorottya moderálásában.
