Úrvacsora

„Aki az Istent megkóstolja…” – Urbán Gyula szép kiállítású kötete címadó versének egy sora ez. A szerző verses imakönyvet ad kezünkbe. Nemcsak a kenyérben (ostyában) és a borban, hanem az imádságban és a versben is kóstolgatjuk az Istent.

Legyen szó akár kérő, bűnvalló, hálaadó vagy Istent dicsőítő imáról, az Úrból szeretnénk legalább egy falatkát, hiszen nélküle egzisztenciális éhségben maradunk. Mivel az imádság nem monológ, hanem párbeszéd a teremtő, megváltó és megszentelő Háromsággal, ezért reményünk van arra, hogy csillapodik az Isten-szomjunk és éhségünk. Aki az Istent imádságban megkóstolja, annak mást már nem vesz be a gyomra; imádság helyett nem érheti be földi lármával vagy akár csábító szép szavakkal.

Urbán Gyula versben is „kóstolgatja” az Istent. Egyszer bibliai szereplők – Mózes, Jób, a Prédikátor, Mária, József vagy a bethesdai beteg – éhségével, más alkalommal Bach és Kálvin szomjúságával, olykor pedig valóságos vagy kitalált mai szereplők Isten iránti vágyakozásával; hiszen Urbán Gyula szavai verssé válnak akkor is, ha egészen hétköznapi élmények érik őt.

„Aki az Istent megkóstolja,
nem lesz annak a szája véres
– de nem vesz be már mást a gyomra,
és éhes, éhes, éhes, éhes…”

Aki az Istent megkóstolja… Az ima és a vers az úrvacsorában találkozik. Aki ennek áhítatában rátalál Istenre, annak már tényleg nem vesz be mást a gyomra. Kóstolgassuk Istent Urbán Gyulával együtt, versben és imában, szakrálisban és profánban.

Fabiny Tamás