Áhítatok és imádságok az év minden napjára
Váratlanul ért a szerző felkérése, hogy írjak a hamarosan megjelenő könyvéhez rövid előszót vagy ajánlást. Az utóbbi formát választottam. Szívesen teszek eleget kérésének, hiszen nekem is szívügyem az Isten igéjével való naponkénti foglalkozás és az imádság. Így hát szeretettel ajánlom minden olvasónak, imádkozó testvéremnek e könyv minden szavát, az egész esztendőre szóló imádságosgyűjteményt, áhítatoskönyvet.
Hálásan köszönöm a szerzőnek a bizalmát. Jóllehet több mint másfél évtized választ el minket időben egymástól, de ugyanannak a szent ügynek vagyunk képviselői, szolgái, a korkülönbség ellenére is.
Külön figyelmességnek tartom, hogy a szerző a szokásos polgári évet tartja szem előtt, és így mind a 366 napra felajánlja szolgálatát: segíteni akar imádkozó testvéreinek. Az egyházi év ugyanis csak részben kötődik konkrét dátumokhoz (karácsony, óév este, újév napja, vízkereszt ünnepe, reformáció emléknapja Krisztus-ünnepként). Húsvét ünnepe és az azt megelőző böjti időszak csakúgy, mint a mennybemenetel ünnepe, valamint pünkösd napja a tavaszi napéjegyenlőségtől függő ünnepek.
Szívesen vállalkoztam erre a szolgálatra, mivel gyakorló imádkozóként magam is várom a segítséget, a bátorítást, hiszen valamennyien meglankadunk az imádságban. Egy ilyen imádságoskönyv segít a „lelki pusztaságok” idején, hogy újra megerősödhessünk.
Egykori igehirdetőként is ajánlom ezt az imádságoskönyvet. A könyv stílusán érzem, ezek a fegyelmezett, azonos méretre szabott áhítatok eredetileg igehirdetések voltak, amelyeket a szerző volt gyülekezetei tagjainak és tanítványainak mondott el. Ez külön műfajt jelent (oral writing), és nem egyszerűen írásműnek szolgál, hanem „fülbevaló”, Luther megállapítása szerint.
Tanárként is ajánlom. Sok mindent oktattam: homiletikát, egyháztörténetet, felekezettudományt, ökumenikát; szívesen és szakmabeliként ajánlom Zászkaliczky Pál testvérem most felajánlott szolgálatát.
Bűnös emberként, botladozó tanítványként magam is rászorulok a könyv mondanivalójára, hiszen nem elméleti kérdés számomra a hit holdfogyatkozása, meglankulása, a kételkedés, a bizonytalanság, a csüggedés, az elerőtlenedés sem. Bátorításnak, testvéri szolgálatnak tartom e könyv minden sorát.
Az imádság iránt érdeklődő emberként dialógus típusú imádságnak érzem valamennyi olvasható szakaszt. Hasonló Luther Márton Jer, örvendjünk, keresztyének ismételten közreadott napi imádságos anyagához. Azt érzi az ember, kettős ábrázata van a leírt és elmondható imádságoknak. Egyfelől Jézus barátait tanítja (Jn 15,14), és ezzel megbecsülését fejezi ki, hiszen az Ószövetség csak Mózest jelöli Isten barátjának. Erre a megbecsülő megszólításra válaszol a tanítvány, de nem él vissza a felajánlott barátsággal, hanem Urának szólítja a Mestert. Ez a dialógusjelleg jellemző például Ordass Lajos püspök imádságaira is, és jellemző lehet minden őszintén imádkozó, bátorításra váró imádkozó testvérre, aki Urával folytatott beszélgetésnek tekinti az imádság alkalmát, és ezért őszintén tárja fel szívét, lelkét, életét.
