Ötven forrás a reformáció és a zsidóság kapcsolatának kérdéséhez
A hazai evangélikus egyház és általában a protestáns egyházak 1944-es szerepéről már sokhelyütt olvashatunk. Az embermentő Sztehló Gábor és Keken András, továbbá a mártírhalált halt Remete László evangélikus lelkészek tevékenységével önálló életrajzi kiadványok, dokumentumgyűjtemények, visszaemlékezések foglalkoznak. Az egyházvezetők erőtlen kísérletei a deportálások megakadályozására, illetve ellentmondásos magatartásuk a zsidótörvények megszavazásakor ugyancsak közismert, ráadásul mindezekről az eseményekről már tankönyv is tudósít (Magyarország 1944. Bp. 1994). Ugyanakkor homályban maradt az a tény, hogy az említett erőtlenség és ellentmondásos magatartás 400 éves mintákat követett, hogy ezek gyökere és magyarázata a kereszténységnek és közelebbről a protestantizmusnak a zsidósághoz fűződő ambivalens viszonyában keresendő. A nácik ugyan alaptalanul származtatták a maguk antiszemitizmusát Luthertől és takaróztak a nürnbergi perben a reformátortól vett antijudaista idézetekkel az evangélikus püspökök és teológusok zavart tétovaságában azonban már pontosan kitapintható e terhes örökség hatása. Szöveggyűjteményünk a hazai evangélikusság kísérlete, hogy szembenézzen a régmúlt és közelmúlt e fájó és eddig elhallgatott aspektusával, tükör, mely nem hazudik, hanem szépet és rútat ugyanazon hűséggel mutat be. Hisz pontos diagnózis nélkül gyógyulás sincs. A forrásgyűjteményt a szerkesztő tanulmánya vezeti be. Magyar nyelven ilyen jellegű, tudományos igényű mű még nem jelent meg.
